Sajnálom, hogy ennyire kitolódott ismét ennek a posztnak a megírása, de egyáltalán nem könnyű összegezni és lezárni ezt az utazást.
Előző posztomban még arról írtam, hogy 11 nap hátra van. Mondanom sem kell egy szempillantás alatt vége lett.
Az utolsó napok nagy része tanulással telt, mert az összes tárgyból tesztet, dolgozatot írattak.
Természetesen próbáltunk időt szakítani arra is, hogy kiélvezzük az utolsó napokat, így egyik éjszaka elmentünk karaokézni és egészen hajnalig énekeltünk.
Az egész estés énekelgetés után másnapra alig maradt hangunk, de egyértelműen egy felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak.
Hármunknak, a thai lányoknak és nekem, voltak segítőink, akik a kanjik írására okítottak, valamint a beszélgetésben segítettek. Tőlük is elbúcsúztunk, elmentünk egy tabehoudaira, ami az all you can eat-nek felel meg, azaz befizetsz egy összeget és annyit eszel, amennyi beléd fér.
A búcsúzás mindenkit nagyon megviselt és én voltam az első, aki először hazaindult, az más kérdés, hogy én voltam a harmadik, aki hazaért. :D
Mielőtt visszaindultam volna, mindenkit becsődítettem a szobámba, hogy egy kis ajándékot adjak mindenkinek. Nem hittem volna, hogy tízen be tudunk zsúfolódni a szobába, de nem okozott gondot.
A pakolással nagyon megszenvedtem, rengeteg cuccomat ki kellett dobnom, hogy ne legyen túlsúlyom.
29-én korán reggel indultam el Tokióból és akik ott voltak a koliban, mindenki felkelt, hogy elbúcsúztasson. Nagyon jól esett, hogy hajnalok hajnalán felkeltek, csak azért, hogy elköszönjenek tőlem.
Ismét egy 12 órás út állt előttem. A repülőn volt egy 12-13 éves japán kisfiúkból álló focicsapat. Nagyon meglepődtem, mikor láttam, hogy az egész úton TANULTAK. Lemerem fogadni, hogy egyszer sem aludtak el, arról meg szó sem lehetett, hogy kicsit kikapcsolódjanak és megnézzenek egy filmet.
Mint írtam Amszterdamban kellett átszállnom és direkt úgy foglaltam le a repjegyemet, hogy csak másnap induljak tovább, hogy egy picit szét tudjak nézni a városban.
Őszintén nem számítottam rá, hogy igazából egy délután alatt végig lehet járni a belvárost. Igaz, nem tudtam bemenni a múzeumokba, mert késő délután érkeztem, de mindent meg tudtam nézni, amit az úti könyvek ajánlanak.
Tetszett, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kicsi. Úgy hallottam, hogy Amszterdam tiszta város. Nos, Japán után ezt a kijelentést eléggé megmosolyogtam. :)
Az éjszakát a reptéren töltöttem, szerencsére sikerült találnom egy napozóágyszerű fekvőalkalmatosságot, így reggel 10-ig zavartalanul tudtam aludni.
Másnap Magyarországra az út már csak pár óra volt. Nagyon örültem a fogadó bizottságomnak. :)
Fura ezeket leírni, hiszen már majdnem egy egész hónap eltelt azóta. Most is úgy érzem, mintha az egészet csak álmodtam volna. Számomra nagyon meghatározó élmény volt ez a 4 hónap és nem mondtam le arról, hogy egyszer ismét visszatérjek a felkelő Nap országába. :)
Ezúttal szeretném megköszönni, hogy velem tartottál ezen az utazáson, és olvastad a blogomat! Minden jót kívánok minden kedves olvasómnak!
Sayounara,
Lili
