Szombaton azt hiszem nem mentünk sehova, legalábbis fényképes bizonyítékot nem találtam rá, hogy bármi jelentőset csináltam volna aznap. Azt hiszem a nagy dolgozatunkra készültem.
Vasárnap viszont ellátogattunk egy általános iskolába, ahol mochit készítettünk. A mochi rizsből készül és eléggé nyúlós állagú valami. Lehet enni édesen, kinakoval, ami pörkölt szójaliszt, ennek édeskés-kesernyés íze van; szójaszósszal és nori lappal; reszelt daikonnal, ami retek, kissé csípős íze van; vagy pedig vörösbabbal, amit ha hiszitek, ha nem édességekbe raknak és nagyon finom.
Volt lehetőségünk a gyerekkel is játszani, akik először féltek tőlem, az egyik kislány viszont bátrabb volt és odajött hozzám. Félénken bevallotta a taiwani lánynak, hogy még soha nem látott ilyen embert, mint én :DDD Utána viszont már nem zavartatta magát :)
A kísérő tanárunk nagyon rendes volt, még elvitt minket egy felhőkarcolóba, ahonnan belátni az egész várost. A múltkor a szembenlévő épületben voltam.
Ezután Shinjukuben néztünk szét kicsit, mert itt is volt valamilyen matsuri. Akkora volt a forgatag, hogy elvesztettük a tanárunkat, de aztán valahogy előkeveredett, közben legalább meg tudtunk vacsorázni. :D
Hétfőn japán főzés volt a program. Mindenki arra számított, hogy majd maga csinálja a dolgokat, de a tanárunk csinált mindent, mi csak vagdostuk a dolgokat. Jó sok ételt készítettünk el, de legalább az eredményét kiélvezhettük. A képeken láthatjátok, a ryourikat (ételeket).
Mivel ez volt az utolsó kulturális programunk, amit szerveztek nekünk így elhatároztuk, hogy szervezünk magunknak. Az az én meg az egyik taiwani lány elhatároztuk, hogy megnézünk egy tradicionális japán no előadást. Holnap pedig kabukira megyünk, arról majd később számolok be.
A színház nagyon modern volt és meglepődtünk, hogy szerdán 1-kor is teltház előtt játszottak. Az ülések hátuljában monitorok voltak, ahol mindent feliratoztak angolul vagy japánul, így szerencsére érthető volt, bár az angol leírás hagy némi kívánni valót maga után.
Nos, a not úgy kell elképzelni, hogy mindent úgy adnak elő, mint 100 évvel ezelőtt. A nyelvezet legalábbis mindenképpen az, és csak férfiak játszanak benne. Amikor a színpadra lépett a házaspár hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ki kit játszik, mert a legtöbb szereplő maszkot visel.
Nem túl mozgalmas, mondhatni vontatottan adják elő a dolgokat. Ez abban is megmutatkozott, hogy többen is elbóbiskoltak a nézők közül, beismerem néha mi is. Sőt, teljesen úgy tűnt nekem, hogy az egyik szereplő is a színpadon…
A kabukitól már előre félünk, mivel arra számítunk, hogy a nohoz hasonló lesz, CSAK 4 ÓRÁN KERESZTÜL (a no 100 perces volt körülbelül). Majd holnap kiderül…
Csütörtökön lazításképpen elmentünk vacsorázni. Arra viszont nem számítottunk, hogy egy egyórás sort kell kivárnunk. Igaz annyira nem viselt meg a dolog és az íz élmény külön megvigasztalt minket. Tonkatsut ettünk, amit egy panírozott steakhez tudnék hasonlítani. Kijelenthetem, hogy megérte kivárni a sort.
Valószínűleg Hello Kittyről már mindenki hallott. Japánban van egy theme parkja, Sanrio Puroland, azaz körülbelül, mint Disneyland, csak tized akkora. Pénteken volt ennek a parknak a 25. születésnapja ezért ingyen tudtunk bemenni. Őszintén nem nagyon lelkesedem az ilyen dolgokért, de úgy voltam vele, hogy ha ingyen van, miért ne nézzem meg.
Rengetegen voltak, az egyes attrakciókra órákat kellett várni. Annyira nem nyűgöztek le ezek, inkább csak nagyrészt körbenéztünk. Annyit elmondhatok, hogy minden nagyon rózsaszín volt és kawaii (cuki). Ennyi :D
A következő nap Kamakurába mentünk el, ami egy órányira van Tokiótól. Főleg a szentélyeiről híres és a nagy Buddha szoborról.
Elsőként egy szentélyt néztünk meg, ami a legnagyobb Kamakurában. Gyönyörű kilátás nyílt innen a tengerpartra, ahova később le is mentünk.
Ezután a nagy Buddha szoborhoz zarándokoltunk el, aminek a belsejébe is bele lehetett menni, ami nem volt túl nagy szám, de azért mégiscsak megnéztük. :)
Már nagyon kiéheztünk ekkorra, mert reggel korán keltünk, ebédre sobát (ez a jobb alsó sarokban látható) és tempurát (bal alsó sarok) ettünk.
Majd egy másik szentélyt is megnéztünk, ahol több esküvői ceremónia is zajlott. Hagyományos ruhát viselt a menyasszony és a vőlegény is, valamint néhány vendég is kimonóban volt.
A bevásárló utcán sétálgatva láttam egy házat, ahol az volt kiírva, hogy bagolyerdő. Hárman bemerészkedtünk megnézni, hogy ez mit is jelent. Kissé elszomorító volt, sajnáltam a baglyokat, hogy egész nap ott kell üldögélniük. Volt egy bagoly, aki besokallt és el kezdett csapdosni a szárnyaival, eléggé ijesztő volt, mert pont akkor értünk oda hozzá, de a kisebbek nagyon kis aranyosak voltak és nagyon puhák voltak!
Végül a többieket beérve lementünk a tengerpartra, ami varázslatos volt. Furcsa, de nagyon jó érzés volt belegondolni, hogy egyszer már jártam a túlparton is…
Hétfőn volt az utolsó kalligráfia óránk, ez alkalomból a begyakorolt kanjikat kellett egy vászonra ráfestenünk. Az enyém kyoumi, aminek jelentése érdeklődés. A jobb oldalit készítettem én.
Ma karaokézni voltam a francia lánnyal utána meg elmentünk bevásárolni, különösebb dolog nem történt a napokban.
Holnap pedig kabuki…
