Húúú, elég rég nem tudtam írni a blogra, amit tényleg sajnálok, úgyhogy igyekszem bepótolni az elmaradt dolgokat.
Szóval ott hagytam abba, hogy az elő Halloweenomra készülődtem. Erről képek nem igazán vannak, de nagyon jól éreztem magamat.
Aztán a következő hétvégén volt az igazi Halloween, ami szintúgy nagyon jól sikerült. Többségünk beöltözött és együtt mentünk be Shibuyába, hogy belevessük magunkat a halloweeni forgatagba. Japánban nagyon népszerű a Halloween, rengetegen beöltöznek és sokan nagy erőbedobással készülnek erre az alkalomra.
Este egy japán lányhoz mentünk el takoyakit sütni és enni. Már azt hiszem volt szó a takoyakiról: palacsintatésztaszerű tésztába polipot és zöldségeket tesznek és egy speciális sütőberendezéssel olajon kisütik. Én is megpróbáltam, de úgy döntöttem, hogy maradok inkább csak az evésnél.
Előtte nap elmentük a koreai negyedbe, ahol az evésen kívül mást nemigen lehet csinálni, úgyhogy igyekeztünk felkutatni a legmegfelelőbb helyet. Mondanom sem kell, hogy egy kis bolyongás után sikerült találnunk egy éttermet. Én ráment ettem, amit úgy címkéztek fel, hogy enyhén erős… Valószínűleg sejtitek, hogy ez az ázsiai ízlés szerint volt besorolva, de azért legyűrtem :D
November 3-a a kultúra ünnepe, ezért nem volt tanítás. Aznap egy japán parkba mentünk el. Sütött a nap, de már itt is hűvösebb az idő. Jó volt kicsit nyugisabb programot csinálni, a sok rohangálás után. Még a halakat is megetettük, egy japán néni a kezünkbe nyomott kifli darabkákat, hogy bedobáljuk a tóba.
Azon a héten voltunk hivatalosak a Tokyo Metropolitan Színházba, egy hangversenyre. Két órás volt az előadás, ami alapból nem hosszú, de a hét fáradtsága kijött mindenkin, úgyhogy néha bólogattunk az előadás közben. :D
A hétvégén Jiyugaokába mentünk, amit a többiek úgy jellemeztek, hogy „kis Európa”. Annyit fűznék hozzá, hogy a kicsi stimmelt, de Európa helyett Velencét mondanék inkább. Esett végig az eső meg sok látnivaló a hídon kívül nem volt, úgyhogy annyira nem volt érdekes. De pár kép azért itt is készült és az uzsonna se maradhatott el.
A héten megint volt egy welcome partynk, ezúttal az egyetemi diákkör szervezésében. Meghívtak minket ebédre és mindenkinek be kellett mutatkozni. Valószínűleg ez volt az utolsó ilyen bemutatkozós eseményünk…
Ma pedig a hét levezetéseképpen elmentünk sushizni. Olyan étteremben voltunk, ahol számítógépről kell rendelnünk és egy sínen küldik ki a kaját a konyhából. Viszonylag olcsó volt és így sokfélét meg tudtunk kóstolni.
Holnap pedig Nikkóba megyünk, reméljük, még elkapjuk a momijit, ami az ősz beköszöntével a levelek sárgulását, pirosodását jelenti. Ígérem, hogy most előbb fogok jelentkezni.
