Itt az ideje pótolni az elmúlt heteket.
Nos, a téli szünet december 23-án kezdődött, de a repjegyünk csak 24-e reggelre szólt, így volt még egy egész napunk Tokióban. Juhee-val (koreai lány) és Asnival (indonéz lány) elmentünk a tokiói császári palotába. December 23-a nemzeti ünnep Japánban, mert ekkor van a császár születésnapja. Ez alkalomból mindenki aláírhatott egy üdvözlő kártyát, amit eljuttatnak hozzá.
Az éjszakát a reptéren töltöttük. Már többször aludtam reptéren, de Narita szerintem az egyik legkényelmetlenebb. Egyáltalán nem volt ülőhely, arról ne is beszéljünk, hogy így az alvás szinte lehetetlen volt.
Reggel 7 körül indult a gépünk és 9 órára meg is érkeztünk Oszakába. Az első célpontunk Kiotó volt, azon belül is Arashiyama.
Szerencsére nagyon szép időnk volt, viszonylag még meleg is és a fáradságot is jól tűrtük.
Sétálgattunk a folyó parton és megnéztük a bambusz ültetvényt, amiről a hely híres.
Szenteste lévén, beültünk vacsorázni is, kicsit ünnepelni.
A következő két napot végig Kiotóban töltöttük.
Első nap a Kiyomizudera nevű szentélyhez mentünk el. Itt már utolért bennünket a rossz idő. Egész nap zuhogott az eső, de így is nagyon élveztük. Természetesen nemcsak mi, hanem a többi turistatársunk is. Konkrétan a téli szünetben végig úgy éreztem, mintha Kínában lennék, annyi kínai turista volt.
Ez a kő a szeretet köve. Kívánni kellett valamit és becsukott szemmel eljutni a másik kőhöz - persze a többiek segítségével – így amit kívánunk az valóra válik. Mindannyiunknak sikerült. :)
Aznap még megnéztük egy másik szentélyt, a Ginkakujit. A ’gin’ jelentése arany, a képet elnézve biztosan értitek miért kapta ezt a nevet. :)
Másnap a Kinkakujinél jártunk, ez esetben a ’kin’ ezüstöt jelent. Nos, itt kicsit csalódottak voltunk, nem értettük, hogy miért nem csillog-villog ez a szentély is, mint a Ginkakuji. Később megtudtuk, hogy az építtetője idő előtt elhunyt, így az ő tiszteletére nem fejezték be az épületet…
A következő hely a Fushimi Inari volt. Itt is rengetegen voltak, de egyszerűen varázslatos volt a sok narancssárga „kapu”, amik alatt sétálgathattunk.
Este egy kiotói specialitást kóstoltunk meg a fekete ráment. Azért fekete, mert a szójaszószt megpirítják, így lesz teljesen sötét. Kissé bizarr volt elsőre, de nagyon finom volt, viszont elég nehéz kaja.
Ez a 2 és fél, 3 nap nagyon hamar eltelt, így visszatértünk Oszakába és a további napokat itt töltöttük. Ez nagyon soknak bizonyult, tekintve, hogy Oszakában szerintem nem túl sok látványosság van, így jutott idő a pihenésre is bőven.
Miután visszanyertük az energiánkat, elmentünk felfedezni a környéket. A szállásunkhoz nagyon közel volt az Osaka-jou, azaz az oszakai vár. Mivel évvége volt, így zárva volt, ahogy több turistalátványosság is, de egy másik nap be tudtunk menni, megnézni a múzeumot.
Oszaka híres az okonomiyakiról, így muszáj volt kipróbálnunk. Nekem ízlett, mint általában minden japán kaja. :D Talán a krumplilángoshoz/tócsnihoz tudnám hasonlítani, de a krumpli helyett káposztát használnak, meg más zöldségeket. A tetejére pedig különféle feltéteket lehet kérni, én a poliposat próbáltam ki, mondanom sem kell, nem csalódtam. :)
És végre eljött az a nap, amit nagyon vártam, elmentünk az oszakai akváriumba, ahol életemben először láthattam pörölycápát (háttér történet: kiskoromban ez volt a kedvenc állatom, bármennyire is fura, úgyhogy elég nagy jelentőséggel bírt ez az alkalom a számomra :) ).
Legközelebb Kobéba mentünk el. Itt is a jelentősebb dolgokat egy nap alatt meg lehet nézni. A Kobe marháról gondolom már sokan hallottatok, nos, körülbelül tényleg ez a legfontosabb dolog a városban, így mindenképpen meg kellett kóstolnunk.
Kobe egy kikötő város, így európai stílusú házakat is találhatunk, és a kínai negyed is eléggé felkapott környék.
Nekem a kikötő tetszett legjobban, naplementekor pedig még szebb látványt nyújtott.
Japánban a szilvesztert úgy ünneplik, mint Magyarországon a karácsonyt. Így mi is úgy döntöttünk, hogy aznap pihenünk, ezért a szilveszteri tv műsort néztük, ami abból áll, hogy 5 órán keresztül japán hírességek énekelnek. Éjfélkor nem volt visszaszámlálás, hanem a leghíresebb szentélyekhez kapcsoltak, és konkrétan nem is vettük volna észre, hogy elmúlt éjfél, ha nem nézzük az időt. Mint később kiderült, ez, hogy nincsen visszaszámlálás, csak ennek a csatornának a sajátossága…
Elsején Narába mentünk, az őzikék városába. Január első napjaiban mindenki elmegy hatsumoude-ra. Ez az évi első szentélylátogatást jelenti, amikor az istenekhez imádkoznak, hogy a következő év sikeres legyen. Omikujit vesznek, ami a következő évre megjósolja, hogy mik fognak történni velük. Én is vettem a Toudaijiban, ami a legjelentősebb szentély Narában. Ha rosszat jósol, akkor fel kell kötözni az ott felállított „fára” és otthagyni, ha viszont jót, akkor magunkkal kell hozni. Nekem jó dolgokat írt, remélem így is lesz.
A Toudaiji nem hiába a leghíresebb szentélye Narának. Ha jól tudom a legöregebb szentély is, de párszor átépítették már, az eredetinél a jelenlegi formája kisebb. Belül egy hatalmas Buddha szobor található.
Az elkövetkező két napot Oszaka felfedezésével töltöttük. Lehet venni két napos bérletet, amivel nemcsak a közlekedés ingyenes, hanem ingyen mehetünk be egy csomó híres helyre.
Elsőként visszamentünk az Osaka-jouhoz.
Majd egy kalózhajóval megnézhettük a kikötőt, ahol igazából semmi sincsen a gyárépületeken kívül. :D
Felültünk az egyik óriáskerékre, amin szegény Juhee kicsit félt. Mondjuk valóban kissé para volt, mert nem lehetett felhúzni az ablakokat, így süvített a szél.
Este az Umeda Buildingbe látogattunk el. Fentről az egész várost beláttuk, de sajnos a képek nem lettek túl jók. A képen látható két "vonal" valójában két üveg cső, amiben a mozgólépcső van, így lehet feljutni a kilátó részhez.
Az utolsó cél pedig a Hep Five nevű óriáskerék volt, így egy nap alatt kétszer ültünk óriáskerékre – egyszer napközben és egyszer este.
A második nap egy szentélyt néztünk meg, de sajnos épp felújítják, így az egészet nem láthattuk.
Ismét egy „kilátó” következett, de ezúttal nappal, úgyhogy Oszakát szerintem mindenhonnan láttuk felülnézetből.
Ez után kitaláltuk, hogy az alábbi édességet felkutatjuk, mert a képek alapján nagyon bezsongtunk. Most is jól döntöttünk, csokisat és matcha krémeset próbáltuk ki.
Este a belvárosban hajókáztunk, majd az egész túrát azzal koronáztuk meg, hogy elmentünk egy onsenbe. Az onsen japán stílusú fürdő. Nők és férfiak külön vannak, mivel itt nem hordanak fürdőruhát. Kültéri és beltéri része is van. Általában természetes forrásoknál alakítják ki, de Oszakában például egy épület tetején helyezték el.
Ezzel véget ért az utazásunk. Másnap pihentünk majd este kimentünk a reptérre, hogy ismét ott éjszakázzunk. Szerencsére az oszakai reptér teljes mértékben felülmúlta a tokióit, így relatíve kényelmesen tudtunk aludni.
Miután visszaértünk rengeteg dolgunk volt, ezért sem volt időm eddig leírni, hogy milyen volt a téli szünetem.
Most már a nagy részén túl vagyunk, ugyanis mindenkinek beszédet kellett tartania. Úgy érzem, hogy egész jól sikerült, bár arra nem volt időm se energiám, hogy bemagoljam az egészet. 
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez a 4 hónap, csak úgy pörögnek a napok. 11 nap múlva repülök vissza, de addig is még van egy pár vizsga és dolgozat, amin túl kell esnünk, valamint még hazafelé lesz egy egynapos kiruccanásom is Amszterdamba…
