Mint írtam pénteken kabuki előadásra mentünk, de a félelmünk teljesen alaptalan volt.
Először a színházról írnék kicsit. A nézőtér hatalmas volt, háromszintes. Természetesen a mi helyünk a legtetején volt, de így is jól lehetett látni. A függöny elhúzására egy külön emberke van, aki oda-vissza rohangál, kezében a függönnyel. A színház/színdarab szponzorainak saját függönyük van, amit a szünetben nézegethetünk.
Kissé késve értünk oda és még obentót is vettünk, hogy nagyon japánosak legyünk. Az obentó egy kis kajaszett, amit azért vesz mindenki mivel 4 órás az előadás és közben tuti, hogy megéheznek. Ezzel mi sem voltunk másként, úgyhogy beszereztük az alábbi képen látható obentót, amiben rengeteg finomság volt.
Most pedig a kabukiról. A kabukiban, csakúgy, mint a nóban csak férfiak szerepelnek. Itt nem okozott gondot megkülönböztetni, hogy ki férfi, ki nő, a jelmezekből egyértelműen kiderült. A maszkok helyett itt a többség arca fehérre van meszelve.
A zavart nálam az első 5 percben az okozta, hogy elfelejtettem angolfordítót kölcsönözni, úgyhogy gyorsan kirohantam, mert különben nem sokat értettem volna. A másik probléma az volt, hogy rengeteg szereplő volt, így néha csak pislogtunk. A díszlet és az egész színpad, a jelmezek viszont annyira hihetetlenül látványosak voltak, hogy végig tátott szájjal ültünk. A színdarab, amit néztünk, egy kísértet történet volt. Ebből kifolyólag nyilván voltak szellemek is, akik lebegtek, majd a sötétben el kezdték ijesztgetni a nézőket, amikor meg megölt két szereplőt, a lelkük fénycsóvája lebegett a színpadon.
Később egy lámpa villódzott, majd leégett és a helyéről kibukkant a kísértet. A darab végén pedig havazni kezdett és még hógolyóztak is.
Ahogy vége lett, siettünk, hogy időben visszaérjük, de szerencsére több buszt kibéreltek, amik a város különböző részeire szállították a nézőket, így ez is megoldódott.
Yamannal, a taiwani lánnyal, akivel kabukin is voltam, megbeszéltük, hogy másnap reggel kimegyünk Tsukijibe, Tokió halpiacára, úgyhogy reggel 6-kor keltünk, hogy még lássunk is valamit. Mondanom sem kell hulla fáradtak voltunk, de a hely nyüzsgése, hamar magunkhoz térített.
Nézelődtünk és reggel fél 10-kor megebédeltünk. Sashimit ettünk, ami lényegében mindenféle nyers tengergyümölcseit jelent. 
Mindenfélét megkóstolhattunk, de ami a legmaradandóbb volt, az a tengeri sün. Kinézetre olyan, mint egy mustár kupac, ízre pedig olyan, mikor szemből fejbe csap egy hullám és benyelsz tenger vizet némi homokkal vegyítve… Azt hiszem, ez se lett a kedvencem.
Itt Japánban is nagyon készülnek a karácsonyra, de itt nem igazán van háttér tartalma ennek az ünnepnek. Főleg a barátokkal szoktak ilyenkor találkozni, náluk az újév a családi ünnep.
A héten csináltunk ajtódíszt, díszítettünk tortát.
Csütörtökön néhány japán barátommal pedig sushizni mentünk.
Mivel megérkezett a csomagom Magyarországról, így időszerű volt, hogy el kezdjek én is sütögetni.
Most egy időre eltűnök, a téli szünetben összepakolunk, hogy felfedezzük Oszakát, Kiotót, Kobét és Narát. Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!
